A világ második legjobb dolga....

....hogy kinek mi a világ első legjobb dolga az teljesen szubjektív de egy jó kis bringás   túrán résztvenni egy barát társaságában az - nálam- biztos hogy a   második helyen van...A mai túra hangulatát fokozta hogy eljött az utolsó szakasz. Ráckevén parkoltunk a kocsival majd egy gyors gumi csere után bemelegítés képpen  irányba vettük Szigetcsépet. Jellemző volt a 30 km/h haladási  sebesség...persze Zsolti törte a szelet...:-)

gumi csere...

életkép

Itt nem töltöttünk sok időt  hamar indultunk tovább , és az ember alkotta művek vezettek utunkon... először Százhalombatta tornyai , majd az ivóvíz kutat és nem utolsó sorban a HÉV sinei mellet haladtunk ...

az ég felé...

lángolva...

bauhaus...:-)

itt is piros...

Túránk kissé jellegtelen és jól tekerhető  úton haladt de így akadt beszélgetni némi időnk...sőt oktatásban is részt vettem...téma a folyami hajózás jelzés képei különös tekintettel a zászlók, lobogók és árbóc-szalagok téma körére...

Csalóka ..de emberi...jobbra a Duna gátja

Egy természetes  frissítő pont...  

frissitő selfie....

Ráckevére beérve egy igen hangulatos kis város fogadott itt akár egy fél napot el lehet tölteni, a kötelező hajós, bringás, Dunás fényképek elkészítése itt kötelező program...

a csapat szállitó...

A Tarna...de most úszik

Ráckeve

Ráckeve élet kép...

Egy kis konszolidált ebéd elfogyasztására is itt került  sor.. 

...és az ebéd selfie...

ő is ebédel...

Tovább indultunk  Apaj felé, és  valahogy fel is merült a téma hogy az urbanizált szigeten haladó útvonal milyen keveset mutatott a természet szépségeiből ...de ekkor még nem tudtuk mi vár ránk...de azért ez még kicsit odébb volt...

A Tarna megint és persze a piros...

Közeledtünk a vége felé túl vagyunk már kb 50 km letekerésén de azért egy kis hülyeségre mindig volt idő...

merre a jel?..áhhh ott

és a kép után a takarítás...

Apaj puszta felé közeledve egyre közelebb került a természet is...

a család...

A kedvenc szakaszom következett...szegény Zsolti meghallgathatta párszor a szikes , mocsaras puszták iránt érzett szeretetemet, a hangulat amit áraszt leírhatatlan ...persze a Hajta-Tápió vidéke viszi a prímet nálam...

...a természet átvette az uralmat a túra ezen szakaszán...

gyönyörű...

de az út...hát..

az elveszett...

Szürke gém vagy Daru

ezek is...:-)

az utolsó jelhez vezető út...

és az utolsó jel...jó ideig

A jelzés eltűnt az út megszűnt ...a bozót harcot nem úsztuk meg...

onnan jöttünk...

az út kissé érdekes...

de a természet mindig kárpótol..

Innen már csak a képek beszélnek.....

itt már sztrádán haladtunk...

a gyors haladást inspirálták ám...közeledtek felén...

ez már Apaj....a puszta...

  

kis néprajz...

kis néprajz belül...

go trabi go...

puszta látkép bemutató a kissé pusztuló bemutató helyen...

pirosló...

édik...

a repi hely...

És a kötelező repi fotók...

Elértük hát a végét... a 245 km túra szakasz teljesítése alatt rendkívüli kalandokban, élményekben volt részünk és elég sok tapasztalatot gyüjtöttünk a kerákpáros túrázás terén. Mindehhez hozzájárult az hogy sok helyen már a túra útvonalat is bringával közelítettük meg így összesen 605 km-t tekertünk le.

De mint megszokhattátok hazafelé is akadt  látnival...bárhol járunk mindenhol akad szép és jó...csak "látni" kel...

Köszönömjük a figyelmet!

Hipszki Zoltán & Surman Zsolt